A kezdetek

 1953. október 8-a. Kunvári Károly és Zsulyevics Anna második élő gyermekeként megszülettem Baján. Mária nővérem (1951.12.18.) előtt ikerbátyáim születtek, de ők sajnos néhány naposan elhagyták az árnyékvilágot (István és Miklós 1950.07.27. - 08.06.). Öcsém József László (1956.09.15.). 

Ekkor szüleim a bajai Gaál Péter utcában, albérletben éltek nővéremmel. Édesanyánk háztartásbeliként, édesapánk a helyi Ruhagyár dolgozójaként gondoskodott rólunk. Óvodába is jártam, először a Kossuth utcában lévő, majd a közeli intézménybe, az egykori Zárdában működőben. Ekkoriban költöztünk át a Czirfusz Ferenc (később Engels, most újra Czirfusz) utcába. Volt lehetőségem megismerkedni a rendjüktől megfosztott apácákkal is, néha, amikor szüleink más elfoglaltsága miatt az őrizetükre voltam bízva. Különösebb emlékeim róluk nem maradtak. Voltak emlékezetes szomszédaink, mint Ocskó Attila és Urbán Józsi, de persze a többi gyereket is ismertük. Emlékszem még néhány epizódra innen is, mint a nyitott oltott meszes gödörre, vagy, hogy édesapán kertásás közben elhagyta a karikagyűrűjét, ami az ottlétünk alatt nem is került elő. A legemlékezetesebb számomra az volt, amikor a fent említett szomszédok egymást tojásszénnel dobálták, de annak jó része a mi kertünkben esett le, amit szépen össze is szedtem ... Innen a Központi Fiúiskolában kezdtem meg tanulmányaimat. Az első osztály után az akkor egyedinek számító koedukált zenei tagozatba kerültem át, ott végeztem el a 8. osztályt is. Mivel a felső tagozatban kötelező volt a hangszeres zene, 2 évig hegedülni tanultam Tímári Máriánál, onnan átvett Radványi Géza, aki a nála töltött fél év után javasolta, hogy másik hangszerre térjek át, így még egy-egy félévig fuvolázni, majd klarinétozni is tanultam.  Közben szüleim saját ház építésebe kezdtek a Kórházhoz közeli új területen ami akkor a hangzatos KISZ II. lakótelep névre hallgatott. Az építkezéshez mindenki a saját munkájával köteles volt hozzájárulni, szüleimnek is. A megépülés utáni -  a Szakmaköziben tartott - sorsoláson mi a Puskin utca 12. szám alatti házat "nyertük". A költözésre december elején (1962-ben, vagy 63-ban) került sor, és emlékezetes maradt, hogy fűrészporos dobkályhával melegítettünk, de az is, hogy az ivóvizet többször is a Pokorny és a Rókus utca sarkán lévő kútról hordtuk. Naponta legalább 2 alkalommal kellett az akkor még külön álló kórbonctani épület előtt elmennünk. Még nem létezett a víztorony, a helyét ami gazos volt, mi "telepi" gyerekek, vettük birtokba, volt ott bunkerépítéstől kispályás fociig mindenféle. Lejártunk a közeli Livodába is, főleg nyaranta és a tavaszi barkaszedés idején, de korcsolyázni is, amikor lehetséges volt. Keveseknek volt televíziójuk, mi Márkékhoz jártunk át. 1968-ban lett saját, otthoni TV-nk, a mexikói olimpiát már azon néztük, meg a jugoszláv kosárlabda meccseket is, ahogy a holdraszállást is végigizgultuk. Van néhány érdekes momentum ebből az időből is, mint a sportág (próbálkoztam a focival, ping-ponggal és a röplabdával is) keresés, a motoros elütése kerékpárral, jobb karom ideiglenes használhatatlansága és Fejes tanár úr nagy pofonja, vagy Miklós Tivadar idegzsibbasztó és kulcscsomó dobáló alkalmai. De jó volt oda járni a poros udvar és a nagy fegyelem ellenére is.

Középiskolai tanulmányaimat a Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskolában kezdtem meg a tiszta fiú osztályban.