Kunvári György

 1968. szeptemberétől a Vízügyi Szakközépiskola (hivatalosan Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola, Fekete-Kovácsné igazgatásával és Oláh Miklós osztályfőnökségével) tanulója lettem. Ott es akkor kezdtem el  versenyszerű kosárlabdázást is. Rátvay Zoli volt a tesitanár, és az iskolai csapat edzője. Számomra élményszámba mentek a matekórák, tulajdonképpen ott értettem meg sok mindent. Miki humoros és emberi oktatása felejthetetlen marad. De a szakmai képzés is kedvemre való volt, bár az ószi mezőgazdasági munkákat senki sem kedvelte, ahogy az egy hónapos nyári szakmai gyakorlatnak is mindig a végét vártuk a legjobban. De nagyon sok hasznos és gyakorlatban jól hasznosítható dolgokat sajátítottunk el.

 1953. október 8-a. Kunvári Károly és Zsulyevics Anna második élő gyermekeként megszülettem Baján. Mária nővérem (1951.12.18.) előtt ikerbátyáim születtek, de ők sajnos néhány naposan elhagyták az árnyékvilágot (István és Miklós 1950.07.27. - 08.06.). Öcsém József László (1956.09.15.).  Ekkor szüleim a bajai Gaál Péter utcában, albérletben éltek nővéremmel. Édesanyánk háztartásbeliként, édesapánk a helyi Ruhagyár dolgozójaként gondoskodott rólunk. Óvodába is jártam, először a Kossuth utcában lévő, majd a közeli intézménybe, az egykori Zárdában működőben. Ekkoriban költöztünk át a Czirfusz Ferenc (később Engels, most újra Czirfusz) utcába. Volt lehetőségem megismerkedni a rendjüktől megfosztott apácákkal is, néha, amikor szüleink más elfoglaltsága miatt az őrizetükre voltam bízva. Különösebb emlékeim róluk nem maradtak. Voltak emlékezetes szomszédaink, mint Ocskó Attila és Urbán Józsi, de persze a többi gyereket is ismertük. Emlékszem még néhány epizódra innen is, mint a nyitot...