Középiskolás évek
1968. szeptemberétől a Vízügyi Szakközépiskola (hivatalosan Tóth Kálmán Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola, Fekete-Kovácsné igazgatásával és Oláh Miklós osztályfőnökségével) tanulója lettem. Ott es akkor kezdtem el versenyszerű kosárlabdázást is. Rátvay Zoli volt a tesitanár, és az iskolai csapat edzője. Számomra élményszámba mentek a matekórák, tulajdonképpen ott értettem meg sok mindent. Miki humoros és emberi oktatása felejthetetlen marad. De a szakmai képzés is kedvemre való volt, bár az ószi mezőgazdasági munkákat senki sem kedvelte, ahogy az egy hónapos nyári szakmai gyakorlatnak is mindig a végét vártuk a legjobban. De nagyon sok hasznos és gyakorlatban jól hasznosítható dolgokat sajátítottunk el.